Riccardi Andrea: a web

Riccardi Andrea: a szociális hálózatok

Riccardi Andrea: sajtószemle

change language
te itt vagy: home - news newsletterlink

Support the Community

  
Március 15 2001

Válasz a szenvedésre

 
nyomtatható verzió

Február utolsó napjaiban a budapesti Nyírõ Gyula Kórház egy fiatal ápolónõje bevallotta, hogy több mint húsz idõs beteget ölt meg, halálos injekció beadásával. Azt állította, hogy a szenvedés láttán érzett "szánalom" vezérelte cselekedeteit. Ezt követõen nem csekély zûrzavar támadt az ügy körül. Az ápolónõt letartóztatták, de a hatóságok nem tekintik még bizonyítottnak bûnösségét; az is fölmerült, hogy esetleg kóros hazudozó az illetõ. Azért is, hogy világos véleményt állítson szembe a közvéleményben az eset kapcsán mutatkozó kétértelmûségekkel, a budapesti közösség cikket írt, amelyben kifejezi fölháborodását és aggodalmát a gyengék és védtelenek élete iránt egyre inkább megnyilvánuló megvetés miatt. A cikket megküldtük a legfontosabb újságoknak. Eddig egy napilap, a Magyarországon legolvasottabb Népszabadság közölte, március 12-én. A szerkesztõ megváltoztatta a címet: "Válasz a szenvedésre" helyett "Visszatérés"-re, kivéve az írásból a történteket legerõteljesebben elítélõ mondatokat; mondanivalónk lényegét azonban érintetlenül hagyta. A következõ lapon a megvágatlan, teljes szöveget közöljük.

       

 

Válasz a szenvedésre
 

Az utóbbi napokban sokat hallhattunk a Nyíro Gyula Kórház sajtó által "fekete angyal"-ként emlegetett ápolónojérol, aki idos, beteg emberek életét oltotta ki. E sorokkal ki akarjuk fejezni felháborodásunkat és elszörnyedésünket, mely annál is súlyosabb, minthogy gyenge és védtelen embereket sújtott merénylet. Az emberölés nem kevésbé borzalmas, ha egy gyenge, mint amikor egy ereje és fiatalsága teljében lévo életnek vet véget. Az élet szent még akkor is, amikor csupán egy elhaló lélegzet jelzi jelenlétét, alig észrevehetoen. Az élethez való jog az európai történelem századai során formálódott civilizációs, erkölcsi és vallási alapelv. Egyértelmuen és eroteljesen kell föllépni védelmében különösen most, amikor bizonyos szellemi áramlatok megkérdojelezni látszanak érvényességét. Az élet mindig sérthetetlen, érinthetetlen. 

Ám e fájdalmas és elborzasztó eset kapcsán kimondott súlyos és megmásíthatatlan ítélethez hozzá kell fuzni néhány tágabb gondolatot.

A híradások szerint az ápolóno az idos betegek iránti "szánalommal" indokolta tetteit. Ez az együttérzés valódi értelmének képtelen kiforgatása; annál nyugtalanítóbb, minthogy egy olyan mentalitás terméke, amely a mai társadalomban egyre terjed. E mentalitás abszolút értékként áhítja és bálványozza a fiatalságot és az egészséget, az erot és a sikert, a jólétet és a hatékonyságot, a termelékenységet és - mindenekfölött - a fogyasztást. Úgy hiszi, hogy csak ezek a dolgok képesek boldoggá tenni az embert, méltóvá tenni az életet arra, hogy leéljék. Ha valakinek az élete sérti e mentalitás kötelezo értékkódexét, viszolygást vagy legalábbis zavart kelt. A szenvedés és a gyengeség olyan állapot, amely elol menekülni kell. Olyan állapot, amely szembesít az élet, minden élet törékenységével, így a sajátunkéval is. Az idosek élete, különösen ha beteg és gyenge, terhesnek és haszontalannak tunhet. E mentalitás szerint viszont hasznos csak az, aki termel. De az élet nem csak tevékenységbol, pénzkeresésbol és munkából áll; nem ér kevesebbet akkor sem, ha e feltételek hiányoznak. Minden idos, minden gyenge, és általában minden ember élete kincs, bármilyen kritikus legyen is az állapota: érinthetetlen, pótolhatatlan. Az élet mindig hatalmas érték. Védelme -- éppen ezekben a végletes helyzetekben --, garanciát jelent mindenki számára. Mert amikor felüti fejét az a gondolat, hogy egy idos embert megölni, kimondva rá az ítéletet, hogy számára már úgysincs remény, kevésbé súlyos tett, akkor valamennyi gyengébb embercsoport, az egész társadalom veszélybe kerül, így mi magunk is; hiszen bizonyos, hogy e gyengeség - amennyiben emberi lények vagyunk - valamennyiünk természetének része. 

Senki sem kívánhatja más számára a szenvedést. Ám a halál általi megszüntetése számunkra rémiszto válasznak tunik. A szenvedés és a gyengeség a lelkiismeretet faggatják. Lehet-e a fájdalmat lehet enyhíteni? Hisszük, hogy lehet. A Szent Egyed közösséggel évek óta látogatunk idoseket két nagy budapesti szociális otthonban. Találkoztunk nem egy magatehetetlen, teljes egészében másoktól függo, sok esetben zavart, szenvedo emberrel, akiknek állapota javulására klinikai értelemben nincs esély. Ezek az idosek gyakran fölöslegesnek, környezetük számára terhesnek érzik magukat. Ez az érzés olykor arra késztethet közülük némelyeket, hogy meghalni vágyásukról beszéljenek. Mindez valójában nem a halál sürgetése, hanem kiáltás több a szeretetért, gyengédségért és emberi közelségért. Mert a magány és a róluk való lemondás a már meglévo szenvedéseikhez csak újabb szenvedést tesz hozzá, talán mind közül a legnagyobbat. És éppen ez az, ahol mindannyian és mindig közbe léphetünk.

A Szent Egyed közösséggel tanúsíthatjuk, hogy a barátság ebben az állapotban nem csak lehetséges, hanem magát az életet jelenti. Reményt ad, élni segít, meghosszabbítja az életet. Az intézetekben oly sok idos hal meg ido elott nem csak a betegség, hanem a magány, az elhagyatottság miatt, akkor, amikor már senkinek nem számít az élete.

Miféle szánalom kioltani idos emberek életét, amint az megtörtént? A valódi együttérzés, amely szeretet, nem vezethet halálra. Minél gyengébb és megtörtebb valakinek az élete, annál inkább kell szeretni, gyengéd gondoskodással körülvenni, nem pedig magára hagyni, még kevésbé elpusztítani.

Keresztényként hisszük, hogy minden ember életében ott van a rejtély, amelyet ezért teljes valóságában nem mindig tudunk felfogni. Az említett mentalitás nem képes és nem is igen törekszik a látszatokon túl látni, és így az élet misztériumától idegen marad. Ám a szenvedés, a zavarodottság, a gyengeség leple alatt mindig ott rejlik, érintetlenül, a személyiség és annak méltósága. Mindig egy konkrét test, egy lélek, egy szív méltósága, érzéseké és vágyaké, amelyeket talán már nem képesek kifejezni többé, de amelyek ettol még nem kevésbé valóságosak, élok. Talán inkább a mi fogyatékosságunk, ha nem értjük.

Nincs jogunk elvenni az életet, de van hatalmunk visszaadni, meghosszabbítani és emberibbé tenni. Az evangéliumból egy másfajta szánalomról, igazi együttérzésrol hallhatunk, amely az irgalmas szamaritánusé. O az, akinek megesik a szíve azon az emberen, akit félholtra verve az út szélén talál; bekötözi sebeit, ápolja, a fogadós gondjaira bízza, amíg vissza nem tér hozzá. Ahogy az a sebesült a jerikói úton, a társadalmunkban is oly sokan vannak, akik mintha félholtak lennének. Azt kérik tolünk, hogy ne hagyjuk oket magukra, ne engedjük át oket közömbösségünkkel a halálnak, hanem viseljük gondjukat, szeressük oket és térjünk vissza hozzájuk. Valódi együttérzést, amely nem elveszi, hanem visszaadja az életet.


 OLVASSON
• HÍR
December 7 2016
LONDON, EGYESÜLT KIRÁLYSÁG

"Our Cup of Tea" – Londonban terített asztal várja a szegényeket – a BBC videója

IT | EN | DE | FR | PT | HU
December 3 2016
RÓMA, OLASZORSZÁG

December 3-a a fogyatékkal élő emberek világnapja: a Sant'Egidio közösség megnyitotta az „Évek ereje” elnevezésű kiállítást

IT | DE | HU
Augusztus 20 2016
BUKAREST, ROMÁNIA

Bukaresti fiatalok és idősek közös nyaralása

IT | FR | RU | HU
Július 8 2016

A közösség programja a hőség ellen, az idősek védelmében mindannyiunkhoz szól: „Segítsd a szomszédodat!”

IT | HU
Július 5 2016
MOZAMBIK

Mozambiki idősek szentévi zarándoklata – A magányból az irgalmasság ünnepébe léptek

IT | EN | ES | DE | FR | PT | CA | HU
Június 20 2016
PRÁGA, CSEH KÖZTÁRSASÁG

Prágai közösségünk az irgalmasság szentévében ünnepi szentmisére hívta intézetekben élő idős barátait.

IT | EN | ES | DE | FR | HU
minden hír
• PRINT
December 5 2016
Corriere della Sera

La chiave sotto una campana di vetro. Misteriose opere di artisti disabili

November 6 2016
Würzburger katholisches Sonntagsblatt

Von Gott berührt

Október 31 2016
La Nazione

Giubileo degli anziani e festa di Sant'Abramo in Santissima Annunziata a Firenze

Október 17 2016
Il Mattino di Padova

Quella "cultura dello scarto" simbolo della nostra crisi

Október 14 2016
Il Mattino di Padova

Sant'Egidio. Giubileo degli anziani al Santo

Szeptember 3 2016
La Repubblica - Ed. Genova

In campo anche i liceali volontari a Sant'Egidio

minden sajtóközlemények
• ESEMÉNYEK
November 17 2016 | RÓMA, OLASZORSZÁG

Caregiver: consegna dei diplomi del corso promosso da ASL Roma1 e Sant'Egidio

Minden ülései imádság a békéért
• DOKUMENTUMOK

Levél fővárosi képviselőknek

az összes dokumentum
• KÖNYVEK

La fuerza de los años





Ediciones Sígueme
minden könyv

FOTÓK

497 látogatások

491 látogatások

518 látogatások

582 látogatások
a kapcsolódó média

Per Natale, regala il Natale! Aiutaci a preparare un vero pranzo in famiglia per i nostri amici più poveri