Niger fővárosában a közösség szeretetet és reményt visz a fiatalkorúak börtönébe, a gyermekkoruktól megfosztott fiataloknak

Niger fővárosában, Niameyben a fiatalkorúak börtönében több száz fiatal raboskodik. Sokan a Nigériával szomszédos területről származnak, ahol a Boko Haram terrorista szervezet működik. A terrorista csoport sokszor a szegény, magára hagyott utcagyerekeket vagy a családjuktól elrabolt gyerekeket használja fel merényleteihez.

Ezek a fiatalok, akiknek nincsenek családi kapcsolataik, gyakran egyedüli felnőttként azokkal vannak kapcsolatban, akik kihasználták őket, akik eszközként használták erőszakos tetteikhez, bűncselekményekre kényszerítették őket. 

Szinte mindannyiuknak zavart a tekintete, kemények, nehezen lehet megtörni csendjüket, különösen az első találkozáskor.

Hogyan lehet visszaadni ezeknek a fiataloknak a gyerekkort? Hogyan térhet vissza arcukra a mosoly, életükbe egy jobb jövő reménye?


Sylvan, a niameyi közösség tagja elmondta, hogy néhány hónapja hetente kétszer látogatják őket. A látogatásuk alkalom a raboknak arra, hogy kimenjenk az udvarra focizni, és jó ételeket ehessenek, amit visznek nekik. Kapnak szappant és ruhákat is. És végre kedves, tisztelettel és szerettel teli hangulatban beszélgethetnek másokkal. Nagy öröm számukra, hogy valaki emberszámba veszi és szereti őket.

Sylvant mindig nagyon megdöbbenti, milyen izgatottan várják őket, mintha a rokonaik lennének. Úgy üdvözlik őket, mintha a szüleik lennének, az egyikük papának hívja.

A niameyi közösségnek nincs sok eszköz a kezében, de nagy bennük a szeretet és a kitartás – és így valóban egy családot alkotnak velük, örökbefogadott gyermekekkel. Fontos a látogatás, a beszélgetés, a ruha, a szappan, az étel... Olyan dolgok, amelyek azt éreztetik velük, hogy szeretik őket, talán életükben először. 

Az egyiküket, aki 17 éves, az egyik rokona vonta be kétes üzleteibe, egy évvel később már már fegyházba került. Most ismét tud mosolyogni és arról álmodik, hogy szerelőnek tanul majd.

Egy másik fiú, aki 16 éves, mindig tanácsot kér azzal kapcsolatban, hogyan éljen majd szabadulása után. Neki soha nem volt családja és szeretne majd dolgozni, szeretné felépíteni jövőjét.