Egy kis történelem
A fogyatékkal élőkkel való barátság kezdete a 70 -es évek elejére nyúlik vissza. Sokan a gyerekek közül, akik a római periférián, a Közösség délutáni foglalkozásait délutáni iskoláit, látogatták tanulási nehézségekkel küszködtek. Értelmi fogyatékosok is voltak közöttük, akik többnyire lemorzsolódtak, majd kiestek az állami oktatásból. A délutáni iskolákban ők befogadásra, barátságra leltek.
A római Trastevere negyedben, azokban az években nagyon sok magányos ember élt a Sant'Egidio kolostor környéki utcákban. Magukra maradtan, barátok nélkül, gyakran otthon töltötték napjaikat vagy az utcákon bolyongtak céltalanul.
Amikor a Közösséget fiatal diákok népesítették be, természetessé vált, hogy a templom és a kolostor termeibe a fogyatékkal élők számára is helységet biztosítsanak. Itt befogadásra, megértésre és barátságra találtak.
Ekkortól vált meghatározóvá a világban élő számos Sant’Egidio Közösségben az értelmi fogyatékosokkal való barátság, a problémáikra való odafigyelés.
